Ahogy közelednek a ponthatárok és elindul az egyetemi lakáskeresési szezon, egyre több fiatal és család vág bele az ingatlanvásárlásba. Az egyik leggyakoribb kérdés ilyenkor:
👉 „Tényleg lehet, hogy az első lakás, amit megnéztem a befutó?”
A válaszom: igen – ha valóban passzol az igényeidhez, nem kell tovább keresni csak a számok kedvéért.
Elsőre is lehet telitalálat
Az, hogy hány lakást nézel meg, nem garancia semmire. Sőt, sokan pont az első megtekintésnél találják meg azt az ingatlant, ami szinte minden szempontból stimmel – csak éppen nem mernek dönteni, mert „nem illik ilyen gyorsan választani”.
De mi van, ha az ideális lakás ott van előtted, és csak azért nem lépsz, mert azt gondolod, tovább kell keresni? Gyakran látom, hogy ilyen helyzetekben végül visszatérnének az elsőhöz – de akkor már nincs meg. És utána minden lakásban azt keresik, amit akkor ott éreztek.
Ha valami belül azt súgja, hogy megtaláltad amit keresel, ne ess ebbe a hibába!
És mi van akkor, ha 20-30 lakást sem elég?
Vásárlói oldalon dolgozva azt is látom, hogy milyen amikor a keresés nagyon elhúzódik. Ilyenkor sokszor nem a kínálat a gond, hanem az, hogy a vásárló nem tisztázta magában, mit is keres pontosan. Az igények, preferenciák gyakran a folyamat közben alakulnak, és csak több megtekintés után válik világossá, mi az, amiben nem szeretnének kompromisszumot kötni.
Nincs két egyforma vásárló
💼 Első lakásvásárlók: sokszor érzelmi alapon döntenek, de szükségük van támogatásra és információra.
👫 Összeköltözők: kompromisszumok és közös jövőtervezés határozza meg a döntést.
👨👩👧👦 Gyermekvállalás előtt állók vagy már családosok: a tér, az infrastruktúra és az iskolák közelsége lesz kulcsfontosságú.
🏡 Kisebbe költözők (pl. kirepült gyerekek után): a praktikum és a fenntarthatóság előtérbe kerül.
💰 Befektetők: számok, hozam, kiadhatóság – ők teljesen más szemmel nézik a piacot.
A döntés kulcsa: a tudatosság
Ingatlanközvetítőként sokszor hallom:
„Ez már a huszadik, amit megnézek.”
„Még csak egyet láttam, nem dönthetek ilyen gyorsan.”
De mi lenne, ha nem számolgatnánk? Ha nem az alapján hoznánk döntést, hogy mit illik, hanem hogy hol érezzük otthon magunkat?
Az egyik kedvenc filmemben, az Adeline varázslatos életében van egy jelenet, amikor azt mondják, hogy évek, szeretők, elfogyasztott pohár borok, ezeket nem érdemes számolni. Ők erre nem gondoltak, de érdemes lenne felvenni a megtekintett lakások számát is a listára! 🙂
